2007. december 31., hétfő

reméljük az új év jobb lesz

November 4-ei beszéd ugyan, de csak most olvastam róla a Narancsban. Szóval:
"Szerintem ez egy olyan elevenbe vág, egy olyan életösztönt sért meg Magyarországon a tandíj révén ez a társadalmi jelenség, amit nem fogadhatunk el. Én azt javaslom, hogy ne is viszonyuljunk hozzá racionálisan. Általában jó dolog, ha az ember a társadalmi jelenségekhez racionálisan viszonyul, de nem helyes, ha csak úgy teszi. Vannak olyan társadalmi jelenségek, amelyekhez szívvel, nem ésszel, nem aggyal, hanem szívvel kell viszonyulni".
Ki mondta? Az az ember, aki - ha ma lennének a választások - Magyarország miniszterelnöke lenne. Nem ez az első ilyen mondása persze, de mégis újra meg újra meglepődök. Hogyan képes valaki ekkora baromságokat (és most még finom voltam, ha nem is nőies) mondani, hogy egy fontos, pénzügyi vonzatokkal is bíró döntésről ne gondolkozzunk racionálisan?
Érdemes belenézni az egész beszédbe is, na nem feltétlen végigolvasni (csak mazochistáknak), de szinte minden bekezdésre esik valami finomság, pl. (a társadalombiztosítási reformról szólva "vissza fogjuk alakítani, de nem ám akárhogy, [...] a visszaalakítás költségeit azoknak kell megfizetniük, akik ezt a kockázatos üzletet vállalják".
Én annyira, de annyira szeretném ha lenne egy (vagy több) épkézláb jobboldali párt, normális programmal és normális vezetőkkel. Mert a hülyeség nem elég hogy fáj, de veszélyes is, ha hatalomra kerül. És persze ellehetetleníti az értelmes párbeszédet és együttgondolkodást.

Nincsenek megjegyzések: