"Nekem alkotmányos aggályaim vannak, mert egy élettársi kapcsolatba bemenő embernek tulajdonképpen alkotmányellenesen színt kell vallania (...) nemi irányultságáról" - hangoztatta a vita során négyszer szólásra emelkedett, jelenleg MSZP-frakciótag politikus. A 74 éves képviselő, aki például az együtt lakó testvérekre, a közös háztartást fenntartó távoli rokonokra s az egy fedél alatt élő barátokra is kiterjesztette volna a törvény hatályát, a kormánypárti oldalon azonban egy szál maga maradt - javaslatát 205:145 arányban elvetette a plénum."
Most eltekintve attól, hogy az egyszál maga maradt és a 205:145 arány közti összefüggést nem tudom hirtelen értelmezni, bár lehet, hogy az ellenzéki oldal adta a másik 144 szavazatot, egyrészt más szemmel nézem Mécs Imre tartózkodását, másrészt kiváncsi vagyok, ez az érvelés miért nem jelent meg eddig a sajtóban. Vagy csak az én figyelmemet kerülte el?
Utánanézve az érvelésnek, ennyit találtam itt:
"Ugyancsak nem támogatták a képviselők Mécs Imre javaslatát, mely szerint az új jogi intézményt inkább bejegyzett életközösségnek hívják. A részletes vita során Mécs indoklásában érvként hozta fel, hogy jelenlegi formájában a törvény szexuális színvallásra kényszeríti a párokat."
Bár sok szempontból szimpatikus és üdvözlendő Mécs javaslata, annyiban aggályos, hogy gyakorlatilag összemossa az élettársi kapcsolatot az általa is életközösségnek nevezett formával, aminek a jogi szabályozását (illetve ennek lehetőségét) támogatandónak tartom, viszont ez utóbbi sokkal összetettebb lehet, nem feltétlenül csak két ember kapcsolatáról szólhat.
Nekem egyébként az egész törvényben az örökbefogadás nem-engedélyezése fáj a legjobban. Az is, hogy az élettársak nem fogadhatnak közösen örökbe gyereket, de az talán még jobban, hogy az egyik fél saját gyerekét az élettársa nem fogadhatja örökbe, hiába nevelik a gyereket közösen. Elképzelni is borzasztó, hogy ha az a gyerek valamiért elveszti a vér szerinti szülőjét, adminisztratív okok miatt elveszíthesse a másik, ugyanúgy szeretett szülőt is, és ugyanígy, a másik szülő nem elég, hogy a társát elveszíti, még a gyereket is. Itt visszakanyarodok Mécs Imre felvetéséhez, romantikus regényekben olvashatunk olyat, hogy a haldokló rábízza a legjobb barátjára a gyerekét, hogy ő nevelje fel - vajon van-e lehetőség ma Magyarországon rendelkezni arról, hogy ki nevelje fel a gyerekemet, ha velem történik valami?
2 megjegyzés:
Nu. Szóval Mécs ettől még szerintem nevezhető homofóbnak, már csak azért is, mert nem szavazta meg a végső javaslatot, miután az ő indítványát leszavazták. De csak sorjában:
Teljesen egyetértek azzal, hogy a Mécs-féle javaslat összemossa a különböző típusú kapcsolatokat. Elviekben nem is lenne gond azzal, amit javasol, ha ma a házasság mindenki előtt nyitva állna, és ettől az intézménytől függetlenül próbálnánk meg valahogyan szabályozni az ilyen típusú együttéléseket (nem a szabályozásért magáért, hanem a jogok biztosításáért persze). De ugye ma nem ez a helyzet.
A másik komoly probléma a „szexualitás manifesztációjához” kötődő érvelés. Az nem tűnik itt fel senkinek, hogy amikor ma egy férfi és egy nő házasságot köt, akkor azzal ők egyben kinyilvánítják, hogy heteroszexuálisok, ez mégsem zavar senkit. Hiszen ez a „normális”. Pont azáltal maradnak egyfajta gettóban a homoszexuálisok, hogy nem normálisként kezeljük a homoszexualitást, és egészen addig lehet ilyen félrevezető törvényjavaslatokat is benyújtani.
Hát, én meg egyáltalán nem gondolom, hogy ettől Mécs homofób lenne. Ami meg a „szexualitás manifesztációjához” kötődő érvelést illeti, számomra elfogadható az a vélekedés is - a tied mellett - , hogy a jelenlegi légkörben könnyebben elterjedhetne az egynemű élettársi kapcsolat felvállalása, ha ez nem kötődne ennyire egyértelműen a homoszexualitáshoz.
(De én nagyon sok mindenben hajlamos vagyok túl árnyaltan, túl sok szempontból nézni a világot, ritkán van megingathatatlan véleményem. Lehet, hogy fiatalabb koromban végletesebb voltam, nem emlékszem :-))))
Megjegyzés küldése