reméljük az új év jobb lesz

November 4-ei beszéd ugyan, de csak most olvastam róla a Narancsban. Szóval:
"Szerintem ez egy olyan elevenbe vág, egy olyan életösztönt sért meg Magyarországon a tandíj révén ez a társadalmi jelenség, amit nem fogadhatunk el. Én azt javaslom, hogy ne is viszonyuljunk hozzá racionálisan. Általában jó dolog, ha az ember a társadalmi jelenségekhez racionálisan viszonyul, de nem helyes, ha csak úgy teszi. Vannak olyan társadalmi jelenségek, amelyekhez szívvel, nem ésszel, nem aggyal, hanem szívvel kell viszonyulni".
Ki mondta? Az az ember, aki - ha ma lennének a választások - Magyarország miniszterelnöke lenne. Nem ez az első ilyen mondása persze, de mégis újra meg újra meglepődök. Hogyan képes valaki ekkora baromságokat (és most még finom voltam, ha nem is nőies) mondani, hogy egy fontos, pénzügyi vonzatokkal is bíró döntésről ne gondolkozzunk racionálisan?
Érdemes belenézni az egész beszédbe is, na nem feltétlen végigolvasni (csak mazochistáknak), de szinte minden bekezdésre esik valami finomság, pl. (a társadalombiztosítási reformról szólva "vissza fogjuk alakítani, de nem ám akárhogy, [...] a visszaalakítás költségeit azoknak kell megfizetniük, akik ezt a kockázatos üzletet vállalják".
Én annyira, de annyira szeretném ha lenne egy (vagy több) épkézláb jobboldali párt, normális programmal és normális vezetőkkel. Mert a hülyeség nem elég hogy fáj, de veszélyes is, ha hatalomra kerül. És persze ellehetetleníti az értelmes párbeszédet és együttgondolkodást.

A férfi dolgozik...

Olvasom a Semjén Zsolttal készült interjút (persze én vagyok a hülye, minek olvasok ilyet), és azt mondja a szabad vasárnap kapcsán:
"Jól látszik ugyanis, hogy sok multi semmibe veszi, hogy a vasárnap pihenőnap, és mondjuk helyette kedden lehet szabad a dolgozójuk. De kedden mit kezdhet magával, amikor a családja – a felesége és a gyermekei – vasárnap érnek rá?"
Azaz dolgozó = férfi. Noch dazu heteroszexuális férfi (hiszen a melegek nem házasodhatnak, úgyhogy biztos nem egy leszbikus nőre gondolt és feleségére), de ezt már igazán nem is vártam volna el. De az istenért (sic), legalább annyi jutna az eszébe, hogy nők is dolgoznak Magyarországon, mi több, nem is kevesen. Persze az is lehet, hogy eszébe jutott, ám nem tartja helyes családmodellnek - ezért is kellett külön specifikálnia a család fogalmát. Nem tudom eldönteni, melyik változat a szomorúbb.

Hihetetlen

Amikor pár napja hallottam erről a nyilatkozatról, nem akartam elhinni. Pedig ezek szerint igaz :-(
Azért ugye nem Balikó Tamás a tipikus "ötvenéves evangélikus, adófizető polgár, háromdiplomás heteroszexuális"? Ugye nem?

Egy félreértésről

Gondolatban ünnepélyesen bocsánatot kérek Mécs Imrétől. Amikor láttam, hogy tartózkodott "A bejegyzett élettársi kapcsolatról" című indítvány szavazásakor, automatikusan rejtett homofóbiára gondoltam. Most meg olvasom a HVG-ben a "BEJEGYZETT ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT - Másként házasok" című cikkben a fenntartásait. Sajnos kénytelen vagyok begépelni, egyelőre nincs link, még nem nyilvános az anyag.

"Nekem alkotmányos aggályaim vannak, mert egy élettársi kapcsolatba bemenő embernek tulajdonképpen alkotmányellenesen színt kell vallania (...) nemi irányultságáról" - hangoztatta a vita során négyszer szólásra emelkedett, jelenleg MSZP-frakciótag politikus. A 74 éves képviselő, aki például az együtt lakó testvérekre, a közös háztartást fenntartó távoli rokonokra s az egy fedél alatt élő barátokra is kiterjesztette volna a törvény hatályát, a kormánypárti oldalon azonban egy szál maga maradt - javaslatát 205:145 arányban elvetette a plénum."

Most eltekintve attól, hogy az egyszál maga maradt és a 205:145 arány közti összefüggést nem tudom hirtelen értelmezni, bár lehet, hogy az ellenzéki oldal adta a másik 144 szavazatot, egyrészt más szemmel nézem Mécs Imre tartózkodását, másrészt kiváncsi vagyok, ez az érvelés miért nem jelent meg eddig a sajtóban. Vagy csak az én figyelmemet kerülte el?

Utánanézve az érvelésnek, ennyit találtam itt:
"Ugyancsak nem támogatták a képviselők Mécs Imre javaslatát, mely szerint az új jogi intézményt inkább bejegyzett életközösségnek hívják. A részletes vita során Mécs indoklásában érvként hozta fel, hogy jelenlegi formájában a törvény szexuális színvallásra kényszeríti a párokat."

Bár sok szempontból szimpatikus és üdvözlendő Mécs javaslata, annyiban aggályos, hogy gyakorlatilag összemossa az élettársi kapcsolatot az általa is életközösségnek nevezett formával, aminek a jogi szabályozását (illetve ennek lehetőségét) támogatandónak tartom, viszont ez utóbbi sokkal összetettebb lehet, nem feltétlenül csak két ember kapcsolatáról szólhat.

Nekem egyébként az egész törvényben az örökbefogadás nem-engedélyezése fáj a legjobban. Az is, hogy az élettársak nem fogadhatnak közösen örökbe gyereket, de az talán még jobban, hogy az egyik fél saját gyerekét az élettársa nem fogadhatja örökbe, hiába nevelik a gyereket közösen. Elképzelni is borzasztó, hogy ha az a gyerek valamiért elveszti a vér szerinti szülőjét, adminisztratív okok miatt elveszíthesse a másik, ugyanúgy szeretett szülőt is, és ugyanígy, a másik szülő nem elég, hogy a társát elveszíti, még a gyereket is. Itt visszakanyarodok Mécs Imre felvetéséhez, romantikus regényekben olvashatunk olyat, hogy a haldokló rábízza a legjobb barátjára a gyerekét, hogy ő nevelje fel - vajon van-e lehetőség ma Magyarországon rendelkezni arról, hogy ki nevelje fel a gyerekemet, ha velem történik valami?

kisfiúknak és kislányoknak

A Baptista Szeretetszolgálat idén negyedik alkalommal hirdeti meg Magyarországon karácsonyi cipősdoboz-akcióját. A kezdeményezés egészen nagyszerű: végy egy cipősdobozt, pakolj bele minden jót, aminek egy kölök örülhet, aztán add le a gyűjtőpontokon, és ők eljuttatják azt az ország legkülönbözőbb részein élő rászoruló gyerekekhez. Több okból is nagyon tetszik az ötlet, de ezeket itt – mocsok módon – nem sorolom fel. Nem mondom, hogy nincs egy kicsit kisgyufaáruslány-íze, de hát ez van – ez ugye a legkevésbé sem a baptisták hibája (ahogy egyébként a többi sem). A kis gyufaáruslányok itt élnek köztünk, csak nem nagyon látjuk őket. De ez is egy másik történet, melynek elmesélésére máskor kerül majd sor.

Ez a poszt ugyanis az akció dobozpreparálás mikéntjét leíró szórólapjának következő mondatáról szól:

Végül a doboz tetejére jól látható módon írja rá, hogy az ajándék milyen korú és nemű gyermek számára készült, pl. így: „fiú 12” vagy „lány 8”

Vagyis a) vannak fiú- és vannak lányajándékok és b) az nem jó dolog, ha ezek összekeverednek. Mert akkor a végén a kislánynak autókkal meg karddal, a fiúnak meg babatűzhellyel kell majd játszania.

És egyrészt persze értem én, hogy jó eséllyel már ezek a gyerekek is megtanulták nemi szerepeik javát, és hogy a kisfiú nem okvetlenül örülne egy babának, teszemazt. Márpedig ezesetben az egyik fő cél az örömszerzés. Ugye.

Másrészt viszont ha mi, nyílt eszű felnőttek igyekszünk minél korábban, ráadásul nyilvánosan, intézményesen, és a legártatlanabb helyzetekben is bezárni a nemi szerepek évszázados kalodájába ezeket a gyerekeket, akkor mégis miért csodálkozunk azon, hogy kevés a női vezető, tudós, politikus? Vagy hogy ha az akadémikus házaspárhoz vendég érkezik, akkor csak az egyetemi tanár feleség lesz az, aki felugrik kávét főzni? Sorolhatnám még. És akkor a nemiség különböző vetületeiről és azok esetleges „diszkrepanciájáról” még nem is beszéltem. Mert a kisfiúk valószínűleg azt is megtanulták már, hogy ha babával játszanak (nem elég határozottak-erőszakosak-érzéketlenek aka férfiasak), akkor kicsúfolják őket – következésképp ki kell csúfolniuk (megbélyegezniük, megdobálniuk, akasztófára kívánniuk) nekik is azt, aki így tesz. És már ott is vagyunk a Körúton, 2007. júliusában. Véletlenek nincsenek.

Melegházasság mint a béke kerékkötője

Nyilvánosságra hozták a pápa újévkor elmondandó üzenetét, mely egyben békenapi üzenetként is szolgál (bár az ENSZ által elismert békenap szeptember 21-én van, de ez most lényegtelen). Az atomfegyverek leszerelése és a környezetvédelem mellett vajon mit tartott még fontosnak kihangsúlyozni XVI. Benedek? Természetesen a melegházasságot, mely, mint megtudtuk, "egyértelműen egy akadály a békéhez vezető úton" (szabad fordításban, eredeti itt). Az érvelés szerint a család intézménye az emberi társadalmi berendezkedés prototípusa, a béke elsődleges megvalósítója, így bármi, ami meggyengíti a férfi és nő házasságán alapuló intézményt, az a béke ellen hat.
A gondolatmenet néhány buktatója (csak a legszembetűnőbbek):
- a demokrácia mint olyan szerződésen alapul, és nem a család intézményén (azt még feudalizmusnak hívták);
- a család szerepe is csöppet megváltozott az elmúlt évszázadokban, mi több, folyamatosan változik, mit is értünk pontosan család alatt;
- mégis hogyan képzeli ezt a "család a béke elsődleges megvalósítója" (primary agency of peace) dolgot úgy konkrétan?
- és végül: miért nem szól már valaki a katolikus egyháznak, hogy elég lenne a pozitív üzenetekhez ragaszkodnia és közben nem elidegeníteni az emberek jelentős részét?
(via pinknews)

Ombudsman nem beszélni magyar

Azt olvasom az Index címlapon: "Nem örülnek az ombudsmanok a cigányozásnak - Évtizedek óta nem fogadható el demokratikus társadalmakban, ha valaki a bűnözés terjedésének genetikai vetületére figyelmeztet." Mondom, remek. Mintha a bűnözésnek tényleg lenne genetikai "vetülete", csak erről kulturált körökben nem illenék beszélni. Ekkor még azt hittem, az Index újságírói (szerkesztői, etc.) nem tudnak magyarul. A hvg.hu cikkéből viszont kiderül, hogy gyakorlatilag szó szerint idéztek a három ombudsman közleményéből.
Szabó Máté, Kállai Ernő és Péterfalvi Attila. Nekik hármójuknak különösen ismerniük kellene a szavak erejét, hiszen a szó a legfontosabb eszközük.