Ismert közírónk (milyen az az író, aki nem köz? szép? esetleg magán?) arra szólít fel a szombati Népszabadságban megjelent cikkében, hogy beszéljünk végre nyíltan és őszintén a romákról és az ő helyzetükről. Ha jól értem, ez az őszinte beszéd azt jelentené, hogy nem mindenért a cigányokat tesszük felelőssé (ld. Magyar Gárda), de nem is kizárólag a többséget (rasszizmus narratívája).
Önmagában ezzel nem is lenne baj. A probléma viszont, hogy a cikk maga pont hogy nem a tisztánlátást szolgálja, mivel hemzseg a csúsztatásoktól és a megalapozatlan állításoktól. Lássunk néhányat:
1. "A rendszerváltozással járó roppant méretű gazdasági átalakulás, a (nevezzük így) globálkapitalista modernizáció szükségképpen és tömegesen söpörte ki a munkaerőpiacról azokat a képzetlen, munkakultúrájukat tekintve is problémás rétegeket, amelyek közé a hazai cigányság zöme is tartozott".
Mi az, hogy munkakultúrájukat tekintve is problémás? Csak nem 'a cigányok lusták dolgozni' rejtett megnyilvánulásával találkozunk? Ja nem, az nem lehet, hiszen pont azt írja a következő mondatban, hogy "a Kádár-rendszer utolsó évtizedeiben a munkaképes korú romák több mint hatvan százaléka állt alkalmazásban".
Másfelől: igaz, hogy a legkevésbé képzett munkaerőt építették le. De egyrészről megvannak a történelmi előzményei annak, hogy miért a cigányok voltak a legkevésbé képzettek, másrészt pedig lehet tudni, hogy a romákat jóval nagyobb mértékben építették le, mint a hasonló helyzetben lévő nem romákat (ajánlom Kertesi Gábor írásait a tárgykörben), ami egyértelműen közvetlen diszkriminációra utal.
2. "A munkaképes korú romák [közül az alkalmazásban állók aránya] egyes vidéki válsággócokban nulla százalékra [csökkent]. [...] A szóban forgó vidékeken élő nem romák, akiket zömmel ugyancsak roppant nehéz helyzetbe hoztak a hatalmas gazdasági változások, jórészt elkeseredett küzdelmet folytatnak a - lehetőleg munkából való - megélhetésért".
Mintha csak az akaraton múlna megint csak, a diszkriminációnak pedig semmi szerepe nincsen abban, kinek van egyáltalán esélye munkát találni (a munkaerő-piaci diszkriminációról lásd pld. Babusik Ferenc 2006-os kutatásának eredményeit).
3. "Az állami segélypolitika által felturbósított demográfiai trendek ugyanis nem csak az etnikai arányokat írják át, hanem a települési intézmények működését is".
A mondat első fele arra az előfeltételezésre épül, mely szerint a cigányok a segélyek miatt szülnek sok gyereket. Ez egy közkeletű vélekedés ugyan, de még soha senki sem bizonyította. A roma nők gyermekvállalási szokásait sok tényező befolyásolja, nem kizárólag a családi pótlék összege. Ajánlott olvasmány Janky Béla cikke a témakörben.
Még sok példát hozhatnék, de az eddigiekből is látható talán, hogy Debreczeninek először magának kellene világosan és őszintén beszélnie, de legfőképp nem hülyeségeket írnia. Ha ez megy, azután követelheti meg mindezt másoktól is.
Önmagában ezzel nem is lenne baj. A probléma viszont, hogy a cikk maga pont hogy nem a tisztánlátást szolgálja, mivel hemzseg a csúsztatásoktól és a megalapozatlan állításoktól. Lássunk néhányat:
1. "A rendszerváltozással járó roppant méretű gazdasági átalakulás, a (nevezzük így) globálkapitalista modernizáció szükségképpen és tömegesen söpörte ki a munkaerőpiacról azokat a képzetlen, munkakultúrájukat tekintve is problémás rétegeket, amelyek közé a hazai cigányság zöme is tartozott".
Mi az, hogy munkakultúrájukat tekintve is problémás? Csak nem 'a cigányok lusták dolgozni' rejtett megnyilvánulásával találkozunk? Ja nem, az nem lehet, hiszen pont azt írja a következő mondatban, hogy "a Kádár-rendszer utolsó évtizedeiben a munkaképes korú romák több mint hatvan százaléka állt alkalmazásban".
Másfelől: igaz, hogy a legkevésbé képzett munkaerőt építették le. De egyrészről megvannak a történelmi előzményei annak, hogy miért a cigányok voltak a legkevésbé képzettek, másrészt pedig lehet tudni, hogy a romákat jóval nagyobb mértékben építették le, mint a hasonló helyzetben lévő nem romákat (ajánlom Kertesi Gábor írásait a tárgykörben), ami egyértelműen közvetlen diszkriminációra utal.
2. "A munkaképes korú romák [közül az alkalmazásban állók aránya] egyes vidéki válsággócokban nulla százalékra [csökkent]. [...] A szóban forgó vidékeken élő nem romák, akiket zömmel ugyancsak roppant nehéz helyzetbe hoztak a hatalmas gazdasági változások, jórészt elkeseredett küzdelmet folytatnak a - lehetőleg munkából való - megélhetésért".
Mintha csak az akaraton múlna megint csak, a diszkriminációnak pedig semmi szerepe nincsen abban, kinek van egyáltalán esélye munkát találni (a munkaerő-piaci diszkriminációról lásd pld. Babusik Ferenc 2006-os kutatásának eredményeit).
3. "Az állami segélypolitika által felturbósított demográfiai trendek ugyanis nem csak az etnikai arányokat írják át, hanem a települési intézmények működését is".
A mondat első fele arra az előfeltételezésre épül, mely szerint a cigányok a segélyek miatt szülnek sok gyereket. Ez egy közkeletű vélekedés ugyan, de még soha senki sem bizonyította. A roma nők gyermekvállalási szokásait sok tényező befolyásolja, nem kizárólag a családi pótlék összege. Ajánlott olvasmány Janky Béla cikke a témakörben.
Még sok példát hozhatnék, de az eddigiekből is látható talán, hogy Debreczeninek először magának kellene világosan és őszintén beszélnie, de legfőképp nem hülyeségeket írnia. Ha ez megy, azután követelheti meg mindezt másoktól is.
2 megjegyzés:
Erős Ferenc is reagált a cikkre:
http://nol.hu/cikk/478032/
most Révész Sándor is: http://www.nol.hu/cikk/478162/. Azért örülök, hogy másnak is szúrta a szemét.
Megjegyzés küldése