elemi logika

nemrégiben olvastam egy másik blognak a cigányok házait, családjait ért valamelyik támadással kapcsolatos bejegyzésénél egy nagyon elmés hozzáászólást, miszerint miért van az, hogy ha az elkövető cigány, azt nem szabad kimondani, de ha az áldozat az, azt igen. már nem tudom, hol volt ez, de a probléma általánosabban is érzékelhető szerintem: valahogy mintha nem értenék az emberek, hogy amikor cigányok követnek el bűncselekményt más (nem cigány) sérelmére, az miért különbözik ezektől a támadásoktól, amiket cigányok sérelmére követtek el valakik.

noshát. először is: ha a cigányokat ért támadások oka nem a megtámadottak cigány volta volt (és - félek - lesz), hanem bármi más ok - harag, féltékenység, tartozás, whatever -, miként az mindmáig nem bizonyosodott be, akkor természetesen nincs különbség. éppen igy, ha a nem-cigányok sérelmének oka nem más, mint az ő nem-cigány voltuk, akkor ezen bűncselekmények esetén is fontos szempont a rassz (vagy mi ez, sose tudom, nemzetiség?).

csakhogy a cigányok által elkövetett bűncselekmények, miként általában a bűncselekmények java részében (vélelmezem én) nem játszik szerepet sem az elkövető, sem az áldozat rasszbéli hovatartozása (valaki javitson már ki). ha egy cigány kirabol (meglop, megtámad, stb.) egy nem-cigányt, azt azért teszi, mert szegény, mert megélhetése más módon nem biztositott (aminek oka szintén ezerféle lehet, és ezek közül csak egy az, hogy nem akar dolgozni), vagy mert szimplán gonosz, a frász tudja. magyarán, okai függetlenek a megtámadott nemzetiségi hovatartozásától. ugyanez a helyzet akkor, amikor a cigány cigány, a nem-cigány nem-cigány, vagy a nem-cigány cigány sérelmére követ el bűncselekményt - általában.

ezzel szemben, amennyiben ezek a támadások valóban a cigányságuk miatt irányultak ezek ellen a szerencsétlen honfitársaink ellen, akkor ez a helyzet (vagyis a nemzetiségi hovatartozástól való függetlenség) nyilvánvalóan nem áll fenn. azt most nem ecsetelném, hogy ha ez a helyzet, az milyen elképesztően és kimondhatatlanul rettenetes.

jelzem, mindezzel nem foglalok állást semmilyen módon, de azt gondolom, hogy bármiféle termékeny vitához (és majdani állásfoglaláshoz) szükséges betartani az elemi logika szabályait, lásd cim. ha hamis premisszákból indulunk ki, hamis következtetésekre jutunk ugyanis. ezt pedig, ugyebár, senki nem szeretné ebben az országban szántszándékkal?!

Mamma Mia

Az első 10 perc után gondolatban bocsánatot kértem partneremtől, hogy ezt a filmet javasoltam, de ez a film annyira bugyuta, hogy az már direkt jó, és időnként sírtam a röhögéstől, nagyon jól szórakoztunk. Csak éppen...
A főszerepben egy, a lányát egyedül felnevelő anya van, aki egy ponton valahogy úgy nyilatkozik, hogy milyen jól megvan egyedül, más se hiányozna neki, mint egy klimaxos férj. Rögtön sejtettem, hogy a végén boldogan igent mond valamelyik lehetséges apának :(
(Voltak pozitív fordulatok is a filmben, de hátha valaki még meg akarná nézni, nem lövöm le a poént.)

-

a szavak hatalma, az egy dolog.
a köveké, az meg egy egészen másik.

Rendőri védelmet az LMBT felvonulásra!

Csatlakozz a rendőrségi védelmet követelő petícióhoz!
http://www.gopetition.com/online/19811.html

Részletek itt.

150 kilós ronda henteslányok

Mai nemkedvenc sztereotípia-halmozásomat az Index produkálta: az amerikai focis nőkről szóló cikk gyönyörű keretes szerkezetben - és nem mellesleg teljesen feleslegesen - fejti ki a cikkíró azon elképzelését, hogy ezen lányok 1) leszbikusok 2) nagydarabok (avagy kövérek) 3) rondák. Majd boldogan rácsodálkozik, hogy nem azok. Ezenközben csak a leszbikusokba, valamint a nem modell-alkatú és -kinézetű nőkbe rúg bele páros lábbal. Csak gratulálni tudok.

Érdemes kiemelni a legfontosabb pontokat:

Minden amerikai focis lány leszbikus, 150 kilós és ronda. Állítják sokan, pedig. A Wolves Ladiesben az elkapónak műkörme van, ezért finoman kell dobni neki.

(címlap, beharangozó)

Kezdjük az "állítják sokan" fordulattal. A távolítás iskolapéldája, még véletlenül sem írná le egyes szám első személyben, mondjuk "gondoltam eddig". A következő mondatban pedig rögtön felismerhetjük a nőiesség igazi és egyetemes megkülönböztető jegyét, a műkörmöt; valamint megnyugodhatunk, hogy érdemes továbbkatintanunk a cikkre, hiszen nem kövér és ronda leszbikusokról lesz benne szó.

Figyelem: nincsenek 150 kilós ronda henteslányok a Wolves női amerikai foci csapatában. Mert mindenki ezt hiszi. Ez ugyanúgy a műköröm és a sminkek világa, csak itt gyakrabban verik földhöz az embert.

(lead)

Most már nem "sokan" állítják, hanem "mindenki". És henteslányok lettek hirtelen a leszbikusokból. Miért pont henteslányok? Na jó, inkább nem is akarom tudni. Felhívnám még a figyelmet az "ugyanúgy" szóra, mely implikálja, hogy a mindennapi élet szerves része a műköröm és a smink (feltételezem, a nőkre gondol ehelyt).

"A CEU-val voltunk a Margitszigeten, és ott került a kezembe a tojáslabda. Lejöttem edzésre, és azt hittem, minden amerikai focista lány leszbikus." És azok? "Nem, de ti nem azt hittétek?" Be kell valljuk, tényleg mindenféle rémképünk volt bálnatestű lányokról, akik szétvernek majd minket, de itt csupa normális lányt találtunk.

(zárás)

Vegyük észre a finom logikai ugrást, melynek során kedves szerzőnk egyenlőségjelet tesz leszbikusok és bálnatestű lányok közé, akik ráadásul agresszívak és abnormálisak is.

Azt az egyet nem értem, hogy egyáltalán miért kellett ezeket a sztereotípiákat idehozni? Miért nem bírt magáról a tárgyról írni kedves Valuska László? Egyetlen válasz jut eszembe, mely szerint többen olvasnak el egy cikket, ha az a szó szerepel az elején, hogy leszbikus, de ez elég lehangoló. Egyéb ötlet?

tűsarok (nem az, egy másik)

csókoltatom a glamourt, gondolom kizárólag rúzsos szájjal.
legközelebb majd porszívózással vagy vasalással egybekötött futóversenyt rendez valamely jóérzékű. csak hogy megmutathassuk, lehet futni háziasan és nőiesen.

Jó ilyeneket olvasni

"A spanyol katonáknak a múlt héten különleges látványban volt részük. Új miniszterük ezúttal magas sarkú cipőben, fekete kosztümben és fehér blúzban masírozott el a sorfaluk előtt. És nem elég, hogy a főnök nő, még jókora pocakját is büszkén simogatta. Carme Chacón, a szocialista kormány frissen beiktatott védelmi minisztere ugyanis hét hónapos terhes, és nem gondolja, hogy ez bármiben is akadályozná politikai karrierjét."

Inotai Edit cikke a Népszabadságban


(a biztonság kedvéért megjegyzem, hogy _nem_ a magassarkú cipő vagy a pocaksimogatás kifejezés stílusa az, ami tetszik :-))