Az MTA elnököt választ, adja hírül a Népszabadság. A jelöltek névsorát olvasva feltűnt, hogy egy valami közös bennük: mind férfiak (ahogy a cikkben említett többi tisztségviselő - főtitkárjelöltek ill. az eddigi elnökök - is mind férfi). Kis keresés után kiderül, hogy a nők aránya 2004-ben az MTA rendes és levelező tagjai között 3,4 (három egész négytized) százalék volt. Ez után persze nem kellene meglepjen, hogy az elnökjelöltek között egy nő se akad.
A Narancsban már megint összekeverik a transzvesztitákat a buzikkal. A Szappanopera c. film kritikája szerint: "Aki transzvesztita, az általában ugyanis nem csacska kis tévelygő, aki csak azért lett buzi, mert még nem látott női mellet, de azért, ha jön egy fehérnép, akinek van belőle kettő is, abba simán beleszeret". Azaz aki transzvesztita, az buzi. Pedig a kettőnek (öltözködési preferenciák ill. szexuális orientáció) semmi köze egymáshoz. Mindig elszomorít, amikor ilyen megjelenik, különösen a Narancsban (hogyhogy még az olvasószerkesztő sem veszi észre?).
Egy, a blog témájához szorosan kapcsolódó szösszenet az Index híradása egy cseh tanulmányról, miszerint a családon belüli erőszaknak férfi áldozatai is vannak. Szoros olvasásra ajánlom a következő mondatokat: "A leggyakoribb, hogy a nők elszakítják barátaitól a férfit, vagy a "konyhai terrort" alkalmazzák, azaz olyan ételeket főznek, amit a férfi nem szeret. De az is gyakori, hogy szándékosan túl cukrosan és zsírosan főznek, hogy párjuk meghízzon". Helló, 2008 van (majdnem azt írtam, 2007), a férfiak is főzhetnek magukra, neadjisten a párjukra is. Amúgy meg persze ne tegyünk már egyenlőségjelet fizikai bántalmazás és főzés közé.
Több kedves olvasó jelezte, hogy mindig csak morgolódunk itt a blogon, úgyhogy jöjjön egy jó hír a végére: Amerikában megválasztották az első fekete leszbikus polgármestert. Illetve hát az első fekete vállaltan leszbikus polgármestert. Szeretném ha itthon is ilyenekről olvashatnék. Na jó, megelégszem egy cigány polgármesterrel meg egy leszbikussal, nem kell feltétlen egy személy legyen.
A Narancsban már megint összekeverik a transzvesztitákat a buzikkal. A Szappanopera c. film kritikája szerint: "Aki transzvesztita, az általában ugyanis nem csacska kis tévelygő, aki csak azért lett buzi, mert még nem látott női mellet, de azért, ha jön egy fehérnép, akinek van belőle kettő is, abba simán beleszeret". Azaz aki transzvesztita, az buzi. Pedig a kettőnek (öltözködési preferenciák ill. szexuális orientáció) semmi köze egymáshoz. Mindig elszomorít, amikor ilyen megjelenik, különösen a Narancsban (hogyhogy még az olvasószerkesztő sem veszi észre?).
Egy, a blog témájához szorosan kapcsolódó szösszenet az Index híradása egy cseh tanulmányról, miszerint a családon belüli erőszaknak férfi áldozatai is vannak. Szoros olvasásra ajánlom a következő mondatokat: "A leggyakoribb, hogy a nők elszakítják barátaitól a férfit, vagy a "konyhai terrort" alkalmazzák, azaz olyan ételeket főznek, amit a férfi nem szeret. De az is gyakori, hogy szándékosan túl cukrosan és zsírosan főznek, hogy párjuk meghízzon". Helló, 2008 van (majdnem azt írtam, 2007), a férfiak is főzhetnek magukra, neadjisten a párjukra is. Amúgy meg persze ne tegyünk már egyenlőségjelet fizikai bántalmazás és főzés közé.
Több kedves olvasó jelezte, hogy mindig csak morgolódunk itt a blogon, úgyhogy jöjjön egy jó hír a végére: Amerikában megválasztották az első fekete leszbikus polgármestert. Illetve hát az első fekete vállaltan leszbikus polgármestert. Szeretném ha itthon is ilyenekről olvashatnék. Na jó, megelégszem egy cigány polgármesterrel meg egy leszbikussal, nem kell feltétlen egy személy legyen.
3 megjegyzés:
A konyhai terror témát már olvastam egy látogatottabb blogban:
http://domesticgoddess.freeblog.hu/archives/2008/01/18/Konyhai_terror/#comments
Érdekesek a kommentek.
Én is szoktam morgolódni (de mennyit!), de az az érzésem, hogy a Szappanopera-kritikában a recenzens hangneme meglehetősen ironikus, azaz szerintem nem biztos, hogy maga a kritikus egybemossa a transzvesztita és a "buzi" fogalmát -- mintha inkább a film dolgozna közhelyekkel, és ezt jelzi a sarkos megfogalmazás. A filmet nem láttam sajnos, lehet, hogy tévedek.
Bennem is felmerült ez a verzió, de többszöri olvasás után arra jutottam, hogy csak szimplán nem tudja miről beszél. Továbbá nem először olvasok ilyet a Narancsban, ilyen alatt értve konkrétan a transzvesztitizmus és a szexuális orientáció összekeverését. Csak régebben még nem írtam blogot :)
Megjegyzés küldése